A mai napon, huszonöt éve, halt meg Andy Warhol, a huszadik századi amerikai képzőművészet legismertebb alakja, a pop-art legismertebb képviselője.
Andrew Warhola néven a pennsylvaniai Pittsburgh-ben született 1928. augusztus 6-án. Családja Szlovákiából vándorolt az USA-ba, ő pedig harmadik gyerekként született. Érettségi után a Pittsburgh-i Carnegie Műszaki Főiskola Festészeti és Formatervezési tanszékén tanult, majd 1949-ben New Yorkba költözött. Lakást bérelt Manhattanben, nevét Andy Warholra változtatta, haját pedig ezüstös színűre festette.
Kezdetben reklámgrafikából élt, illusztrációkat készített a Glamour, a Vogue és a Harper című lapoknak, de tervezett színházi díszleteket, könyvjelzőket, üdvözlőlapokat, sőt női cipőket is. 1952-ben rendezte első kiállítását azokból a rajzaiból, amelyeket Truman Capote novelláihoz készített. Ekkor már felfigyeltek rá, munkáit kezdték megbecsülni, egyik cipőreklámja 1957-ben az Annual Art Directors Club díját kapta. A hatvanas évek elején kezdett festeni, első sikereit a népszerű képregények, hirdetések formai megoldásainak felhasználásával aratta (Dick Tracy, Popeye, Superman, a Coca-Colás üveg). 1962-ben megfestette a dollár bankjegyet, egy revolvert és híres Campbell leveskonzerv sorozatát. Képein a hagyományos festékek mellett cipőfényesítő kenőcsöt és tojást is felhasznált.
Szitanyomásos technikával készítette híres grafikáit Marilyn Monroe-ról, Jackie Kennedy-ről, Mick Jagger-ről, Elvis Presley-ről, Mao Ce-Tung-ról és Leninről. Monroe-portréját 1964-ben homlokon lőtte egy, a műterembe váratlanul betoppanó ismerős. A művész később kijavította a hibát, a festmény pedig 1994-ben, a Christie's aukciós cég árverésén 3,6 millió dollárért kelt el.
Manhattanben 1963-ban megalapította stúdióját, amelyet Factorynak nevezett el. A Factory a társasági élet központja lett, zenével, tánccal fűszerezett kiállításai, a képzőművészet új útjait nyitották meg. Ebben az időben kezdett komolyan foglalkozni a filmezéssel is, 1969-ben „Interview” címmel havonta megjelenő filmes folyóiratot indított el. Filmjei a New York-i underground klasszikusai lettek, ő maga a műfaj kulcsfigurájává vált.
Egyik filmjében az Empire State Buildinget nézette órákig, ugyanazon kameraállásból, egy másikban nyolc órán át filmezett egy meztelen alvó embert, különböző beállításokban.
1968 júniusában Valerie Solanis, egyik filmjének szereplője háromszor mellbe lőtte Warholt. A zavarodott elméjű nőt zárt osztályra szállították, innen kikerülve hároméves börtönbüntetést kapott. A súlyosan sebesült művészt újra kellett éleszteni, utána hónapokat töltött kórházban, de soha nem épült fel teljesen. Kezelése idején asszisztense, Paul Morrissey vette át a rendezői feladatokat, s ez így maradt Warhol lábadozása után is. A Morrissey által rendezett filmek már a hagyományos filmtechnikára épültek, és jobban megfeleltek a közönségigényeknek. Warhol a közvetlen filmkészítésből kivonult, a továbbiakban filmjeinek producere volt.
1970-1986 között a popkultúra legismertebb, legkörülrajongottabb alakja. Az amerikai álom megtestesítőjét látták benne, akinek művészete jelentősen befolyásolta a XX. század látásmódját, értékszemléletét. Ezzel kapcsolatban egyszer azt mondta: „Ma nem az számít, hogy a Mayfloweren érkeztél-e Amerikába. A Társaságba mindenki bekerülhet, ha gazdag, hatalmas, gyönyörű vagy híres. Ha ilyesmiből egyet-kettőt magadénak mondhatsz, igazán elérhetsz a csúcsra.”
Warhol 1987. február 22-én orvosi műhiba következtében rutin epehólyag-műtétbe halt bele egy New York-i kórházban. 1989-ben szülővárosában, Pittsburgh-ben, 1991-ben pedig Szlovákiában, szüleinek származási helyén nyílt Andy Warhol emlékmúzeum.