Tim Davys bemutatkozó regénye, „A halállista” teljesen rendhagyó krimiként robbant be a könyves világba, és bemutatta a plüssfigurák világát, amelyben gyilkosságok sorozata bolygatta meg a plüssállatok életét. 2011 decemberében megjelent Davys második regénye, „A lefejezett keselyű rejtélye”, melyben eredeti ötletéhez hűen, plüssállatokat helyezett noir stílusú krimi történetbe.
Ezúttal a törvényt védelmező rendőrök nyomába eredhet az olvasó, és egy brutális lefejezés (ami errefelé nem számít gyilkosságnak, elvégre bármelyik kórházban pár perc alatt visszavarrnak bármely testrészt) ürügyén megismerheti a helyi erők módszereit, és úgy általában a plüssvilágot.
A történet Mollisanváros Tourquai nevű negyedében játszódik, ahol Véreb Lőrinc főfelügyelő felel az utcák nyugalmáért és a plüssállatok biztonságáért. Ám vannak, akik még nála is nagyobb hatalommal rendelkeznek: ők a gazdagok, akik a törvény fölött élnek, közéjük tartozik Keselyű Oszkár is.
Amikor Keselyűt lefejezve találják meg Mollisanváros legexkluzívabb épületében, Véreb Lőrinc azonnal tudja, hogy nyomozását árgus szemek követik. Véreb csapata, két nyomozója, Hiúz Anna és Sas Ézsua, valamint a magándetektív Egér Fülöp, mélyre ásnak a város sötét bugyraiban, hogy kiderüljön, ki profitált a legtöbbet Keselyű halálából. A madár szexi, latextestű titkárnője, Kobra Eleonóra? Vagy titokzatos szeretője, Mókus Jázmin? Esetleg Panda Igor műkereskedő, akinek a világ pénze sem elég? Véreb eltökéli, hogy kideríti az igazságot, ám előtte még szembe kell néznie saját, rettenetes démonaival.
Az alapötlet remek, ráadásul a kitömött állatok számtalan érdekes helyzetre adnak lehetőséget (például a fürdés vagy a szex), amit Davys szépen be is illeszt a történetbe. A szereplők ezúttal is fantasztikusak. Davys fantáziája újra nagyot alkotott, elvégre nem könnyű az emberi tulajdonságokat úgy átvetíteni a bábokba, hogy az meg is állja a helyét. Az egyik rendőr kábítószeres és öntörvényű, de jók a megérzései. A másik rendőr pedáns, magányos és tapasztalatlansága miatt mindent elhisz, amit a szeme elé tesznek. A harmadik rendőr magánéletének zűrössége miatt nincs mindig jelen lelkileg, a negyedik simán karrierista, és így tovább... Ráadásul a gyanúsítottakkal is baj van, az egyik hazudik, a másik kis csúsztatással mond igazat, az örökösök pedig kifejezetten idegesítőek.
Mindenesetre, nagyon jól eltalálta az író a karakterekhez illő állatokat, például szolgálhat Keselyű Oszkár, aki tipikus „dögevő”, gátlástalanul lecsap, akárkit bekebelez.
Aki olvasta „A halállistát”, megtudhatott már egy pár dolgot a plüssfigurák világáról, de az új könyv még mélyebbre vezet, és elárul olyan dolgokat is, mint például az időjárási körülmények, vagy a plüssök születése és természetes halála.
Maga a krimi vonal a regényben kifejezetten jó, lassan tekereg a gombolyag, egyre kuszábbak lesznek a szálak, és kifejezetten nehéz következtetni a gyilkos kilétére.
Davys könyve mindenkinek ajánlatos, kiváltképp azoknak, akik szeretik a jó krimit és a nem szokványos történeteket.