Jonas Jonasson  első regénye, „A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt”, egycsapásra világhírűvé vált és a kritikusok kedvence lett. A borítón lévő szlogen „Az év legviccesebb könyve” talán nem a legjobban írja le a könyv tartalmát, de mindenesetre egy igazán vidám regénnyel találkozhat az az olvasó, aki a kezébe veszi a könyvet.
A főszereplő, Allan Karlsson, egy svédországi öregek otthonában tölti az idejét, mikor is a századik születésnapján úgy dönt, hátrahagyja addigi életét, és az ablakon keresztül távozva újabb kalandokat keres magának. Útja egy buszállomásra vezet, ahol egy ismeretlen férfi egy bőröndöt bíz rá. Allan gondol egyet, és a bőrönddel együtt felszáll az első buszra, ami olyan messzire viszi, ameddig csak van rá pénze. A bőröndös fickó azonban nem igazán szereti, ha átverik, így az öreg nyomába ered, hogy visszaszerezze jogos tulajdonát. És ezzel kezdetét veszi Allan fantasztikus utazása, amelynek során számos embert megismer, akik hasonlóan furák, mint ő. És mindeközben az olvasó visszarepül az időben, egészen pontosan 1905-ig, amikor a kis Allan napvilágot látott, hogy aztán szép lassan megismerhesse ennek a százéves embernek az élettörténetét.
Ahogy telik az idő, és az olvasó egyre jobban megismerheti Allant, aki élete során soha nem panaszkodott, soha nem várt semmit a világtól, csak hogy tudjon mit enni, inni és legyen hol aludnia.
A történelmi részekben az olvasó megtudhatja hogyan került Allan Amerikába, majd Ázsiába de azt is, hogy hogyan hódította meg a Himaláját.
Jonasson nem csak Allenre fektette a hangsúlyt, ugyanolyan részletességgel kidolgozta az összes többi szereplőt. Mindannyiuk gondolataiba bepillantást nyerhet az olvasó, de az életükben bekövetkezett fontosabb események is alaposan be vannak mutatva.
A könyvnek van egy fajta humora, de nem olyan, mint ahogyan a borítófülön írják. Nem kacag fel az ember minden bekezdés után, inkább csak szolidan elmosolyodik a fordulatokon. Ettől függetlenül ez egy vidám regény, amelyből, a főhősök korából kiindulva, sugárzik az életkedv. Mert bizony azok az események, amelyek a hősökkel történtek, valóban nem mindennapiak.
A regény nyelvezete roppant egyszerű, inkább mesélős, mint párbeszédekre alapozó. Pontosan ezért nagyon élvezhető a benne lévő historizmus és a szereplők leírása. A borító is kellőképpen figyelemfelkeltő, így szinte biztos, hogy a könyv siker lesz.